Légierő

A Mi–24 a Szovjetunióban a Mil tervezőiroda által kifejlesztett, majd a Szovjet Légierőben 1976-ban szolgálatba állított harci helikopter.
Az 1960-as évektől ugrásszerűen megnőtt a helikopterek alkalmazása a harctéren. A koreai háború rádöbbentette az Egyesült Államokat arra, hogy milyen fontos a helikopterek alkalmazása a csatatéren. A vietnami háború során a helikopterek szerepe rendkívül megnőtt. Az Egyesült Államok új harci helikopterek fejlesztésébe kezdett. Hamarosan megszülettek a Bell AH–1 és Lockheed AH–56 típusok. Ezek a gépek a személyzeten kívül más személyt nem szállíthattak. A 60-as években a Szovjetunió is belekezdett egy új típus fejlesztésébe. Mihail Leontyevics Mil vezette tervezői gárda megbízást kapott egy harci helikopter kifejlesztésére. A tervek 1966-ra készültek el, a prototípus megépítésére 1967-ben kaptak engedélyt. Az új helikopter a személyzeten kívül már katonákat is szállíthatott. A gép kezdetben a V–24 típusmegjelölést kapta. A bemutatkozó repülésre 1969-ben került sor.
A helikopter alapját a már gyártásban levő Mi–8 szolgáltatta, így a típus sok hasonlóságot mutat a Mi–8-assal. Méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a deszant teret. A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különböző fegyverek felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A futóműveket behúzhatóra cserélték. A prototípus először 1969. szeptember 19-én emelkedett a levegőbe V–24 típusjelzéssel. Mihail Mil, a tervezőiroda vezetője 1970 januárjában elhunyt. A fejlesztés tovább folytatódott. A sorozatgyártás 1972-ben indult meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal.
1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták, az orrban egy új négycsövű, JakB–12,7 típusú géppuskát helyeztek el. A D változatból kb. 2500 db készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab készülhetett.
Főbb típusváltozatai között megemlítendő a Mi–24D, a Sturm rakéták indítására alkalmas Mi–24V és a Mi–24P, amelynél a négycsövű géppuskát felváltotta egy, a törzs első rész jobb oldalára szerelt GS–30K vagy másképp GS–30–2 típusjelű 30 mm-es ikercsövű, Gast-elven működő gépágyú.
Ismert még a Mi–24VP, amely a Mi–24V és P típusok ötvözete, alapvetően a V sárkánya, de az orrban egy forgatható GS–23L típusú gépágyú található. A Mi–35 és Mi–35M verziók jellemzője a csökkentett méretű fesztáv, a modernizált elektronika és a futómű behúzó mechanikáinak elhagyása. Az 1990-es évek közepén a nyugati légi bemutatókon megjelent Mi–35M a Mi–24VP alapján készült, GS–23L gépágyúval, de nem behúzható futóművel, a Mi–28 X alakú farok lég csavarjával, és fő rotorjával. További jellemzője volt a részben francia eredetű fedélzeti elektronika. Sorozatgyártásba nem került, a koncepció elemeit az orosz légierő számára készült Mi–24PN, vagy újabban szintén Mi–35P néven ismert és a Mi–24P-k modernizálásából született gépeknél láthatjuk viszont. Ez utóbbiból már legalább egy század repül, de a költségesebb különbségek (Mi–28-as hajtásrendszere) nélkül, a kisebb szárnycsonkokkal, a nem behúzható futóművekkel és új, éjszakai bevetésre is alkalmassá tevő célzókészülékkel.

Háborús tapasztalatok, részvételek
A típus számos konfliktusban vett részt, de a legnagyobb szabású alkalmazására a szovjetunió afganisztáni háborújában került sor. A háború során a típus összes változatát bevetették, végül a gépek 12%-át vesztették el. Sok fegyverrendszer került kipróbálásra, és több új taktikát dolgoztak ki az alkalmazásra (például a nekifutásos felszállás a nagy fegyverterhelés miatt, „bombázó” szerepkörben való alkalmazás). Afganisztáni tapasztalatok alapján dolgozták ki az infravörös rakéták elleni védelmi rendszert is. Ez jelentős védelmet nyújtott a vállról indítható FIM–92 Stinger kézi légvédelmi rakéták ellen is, a típus legnagyobb veszteségeit a Stingerek (főként a korai modellek) valamint a nagy kaliberű (23mm-es) gépágyúk okozták, mivel a páncélzat ennek már nem tudott ellenállni, az elveszített 333 gép többsége ezek áldozata lett.

A gép fegyverzete
Beépített fegyverzet: JakB–12,7 12,7 mm-es négycsövű, Gatling-rendszerű (forgócsövű) géppuska (Mi–24D-V); GS-30-2K 30 mm-es ürméretű Gast-elven működő gépágyú (Mi–24P, PN, Mi–35), GS–23L ikercsövű Gast- elven működő 23 mm-es gépágyú (Mi–24VP, Mi–35M)
Bombák: 1500 kg bombateher
Rakéták: 4 db Falanga irányított páncéltörő rakéta (Mi–24D) 4, vagy 8 db Sturm páncéltörő rakéta (Mi–24V, P, VP) 16 db Ataka páncéltörő rakéta (Mi–24PN, Mi–35, Mi–35M)
Tov. fegyverzet: 4 db UB–32–57-es nem irányított SZ–5 típusú 57 mm-es rakétákat tartalmazó konténer, illetve 4 db B–20, SZ–8-as 80 mm-es nem irányított rakétákat tartalmazó konténer, 2 db SZ–24-es nem irányított rakéta, 2 db FAB–100 100 kilogrammos, FAB–250 250 kilogrammos vagy 2 db FAB–500M62 500 kilogrammos nem irányított bombafegyverzet, 2 db 23 mm-es ikercsövű gépágyút tartalmazó konténer, vagy magában 1 db 40 mm-es automata gránátvetőt, két 12,7 mm-es négycsövű nehézgéppuskát magában foglaló konténerből 2 db a szárnyak belső fegyver tartóin. Felszerelhető a KMGU aknaszóró konténerből is 2 db.

________________________________________
Funkció harci helikopter
Gyártó Mil Moszkvai Helikoptergyár

Tervező Mil tervezőiroda

Gyártási darabszám több mint 2500
________________________________________
Első felszállás 1969. szeptember 19.

A Mi–2 könnyű, többcélú helikopter, amelyet a moszkvai Mil Tervezőiroda fejlesztett ki az 1960-as évek elején.
Sorozatgyártása kizárólag Lengyelországban, a WSK „PZL–Świdnik” repülőgépgyárban folyt. Elsősorban polgári célokra fejlesztett helikopter, katonai alkalmazása főleg felderítő, szállítási és futárfeladatok ellátására korlátozódik, de 23 mm-es gépágyúval és 57 mm-es földi célok elleni nem irányított rakétákkal felszerelt változatai korlátozott mértékben a földi csapatok támogatására is alkalmasak. A sorozatgyártás 1985-ös beszüntetéséig mintegy 7200 db készült.

NATO-kód
Hoplite
Funkció Könnyű szállítóhelikopter
Gyártó WSK „PZL–Świdnik”

Tervező Mil Tervezőiroda
Gyártási darabszám kb. 7200
________________________________________
Személyzet 1 fő
Szolgálatba állítás 1965

Méretek
Hossz 11,90 m
Magasság 3,70 m
Rotor átmérő 14,60 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2372 kg
Max. felszálló tömeg 3700 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db PZL GTD–350tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina
Teljesítmény 2×298 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 220 km/h
Hatósugár 340 km
Legnagyobb repülési magasság 4000 m
Emelkedőképesség 4,5 m/s