D-20 152  MM TARACKÁGYÚ

A D–20 (M–55 jelzéssel is ismert) vontatott tarackágyú. A 152 mm-es M 1937, más néven ML–20 típusjelű löveget váltotta fel. Részegységei nagyrészt megegyeznek a 122 mm-es űrméretű, D–74 típusjelű tábori ágyúéval, fejlesztésük párhuzamosan folyt. A D–20-at az Uralmas vállalat OKB–9 jelű tervezőirodájában fejlesztették ki Fjodor Fjodorovics Petrov főkonstruktőr vezetésével. Tervezése már a második világháború után elkezdődött, de a sorozatgyártású példányok csak az 1950-es évek közepén jelentek meg.

Tüzelésnél a löveg körtalpát letámasztják, így stabil lesz, a kerekeket tehermentesítésük céljából felemelik. Ezt a tábori löveget nehéz, kétkamrás csőszájfékkel látták el. Módosított, D–22 (2A33) típusjelű változatát építették az 2SZ3 “Akacija” önjáró lövegbe. A D–20 volt az első szovjet löveg, amely alkalmas volt harcászati atomlőszerek kilövésére. A szovjet időkben vegyi töltetű lőszerek is rendszeresítve voltak hozzá. Rakétapóthajtású lőszerrel a lőtávolság elérte a 24 km-t.

Műszaki adatok

Gyártó: SzovjetunióKezelők száma: 10 fő
Űrméret: 152,4 mm
Csőhossz: 5195 mm
Tömeg harchelyzetben: 5650 kg
Tömeg menethelyzetben: 5700 kg
Lőszer tömege: 43,51 kg
Lövedék kezdősebessége: 600 (670) m/s
Maximális Lőtávolság: 17 410 m (24 000 m)
Tűzgyorsaság: 5-6 lövés/perc
Póthajtásos gránát: van
Emelkedési szög: -5°, + 45°
Oldalszög: 58°
Teljes hosszúság: 8,69 m
Teljes szélesség: 2,32 m
Teljes magasság: 1,92 m vontatva
Vontatási mód: AT–SZ; Ural–375; Ural-4320; Tatra–813 típusú tehergépkocsik.
Vontatási sebesség: 60 km/h.

/forrás: A haditechnika évezredei 166. oldal/

38/68 M 122 mm-es tarack

Tüzérség a szárazföldi csapatok egyik nagy tűzcsővel rendelkező fegyverneme..

Tarack: 20-30x űrméret hosszúságú, huzagolt csövű, alsó és felső szögtartományban egyaránt tüzelő ágyú.Rendeltetése: a fedezékben vagy nyílt terepen elhelyezkedő élőerő, harc- és tűzeszközök pusztítása illetve megsemmisítése.

Alkalmas közvetlen és osztott irányzással történő tüzelésre. Vontatott tűzfegyver. Körkörös tüzelésre alkalmas. Tüzelés közben a terpesztett talpszárak támasztják meg. Gyorsan tűz- illetve menetkész- állapotba tehető.

Főbb részei: cső, zár, fék, helyretoló, bölcső, kiegyenlítő szerkezet, alsó és felső lövegtalp, oldal és magassági irányzógép, irányzó berendezés, elsütő szerkezet, védőpajzs, talpszárak vontatófejjel ellátva, futómű, fékező és rögzítő berendezés.

 D-44 TÍPUSÚ 85 mm-es páncéltörő ágyú

űrmérete: 85mm tűzgyorsaság: 6-7perc maximális lőtávolság: 15650m súly: 1720kg páncélütés: 135mm

MT-12-es 100mm-es páncéltörő ágyú

A 100 mm-es 1944 mintájú tábori löveg (BSZ–3) (oroszul: 100-мм полевая пушка обр. 1944 г. (БС–3)) egy szovjet gyártmányú 100 mm-es tábori és páncéltörő löveg volt. A fegyvert sikeresen alkalmazták a második világháború utolsó szakaszában, majd ezt követően egészen az 1950-es évekig hadrendben maradt, a szolgálatból a T–12 páncéltörő löveg és a 85 mm-es D–48 páncéltörő löveg szorította ki 1955-ben. A BSZ–3 löveget több országnak is eladták, melyek közül néhány a mai napig hadrendben tartja. Az orosz hadsereg arzenáljában is megtalálható még néhány példány.

Történet

A BSZ–3 a B–34 haditengerészeti lövegen alapul. A fejlesztőcsapatot Vaszilij Grabin vezette.

A löveget a harckocsihadseregek könnyű tüzérségi dandárjaiban (20 darab BSZ–3 és 48 darab ZiSZ–3) és tüzérségi alakulatokban vetették be.

A második világháborúban a BSZ–3 lövegeket sikeresen használták páncéltörő lövegként is. Képes volt bármely korabeli páncélost nagy távolságból kilőni. A fegyvert tábori lövegként is használták. Igaz, ebben a feladatkörben teljesítménye gyengébb volt a 122 mm-es A–19 lövegétől, mivel kisebb lövedékeket tüzelt, előnye viszont könnyebb mozgathatósága és nagyobb tűzgyorsasága volt.

Lőszer